Dalok a Zolival közös Musical duett című albumból

Egy új élmény

Minket vár a világ
bársony egeken ringat
téged hívlak te szép hercegnő
halld a szív szavát

Véled mámorító
versenyt szállni a széllel
szőnyegünkön ma éjjel utunk
meséken visz át.

Egy új élmény
suhanván felleg réteken
Csillagot szór itt fent, a végtelen
Mert végre itt vagy velem


Egy új élmény
a látvány már elandalít
Kettesben szebb a táj és nincs határ
hisz véled mindig száz új élmény vár

Könnyű szárnyakon száll
El se mondható érzés
Átcikázni nevetve
fénylő sötét égen át

Egy új élmény.
(Beleszédül az ész)
Megélnék véled száz csodát.
(De ne légy még túl merész)
Légvárként omlik szét
a büszkeség
Mert csak melletted vár az új világ.

Egy új élmény.
oly tágra tár a láthatár
Melletted bármi jő, csak egy a fő
Minden percünk új élménnyel vár.

Egy új élmény
Új élmény. Megélnék véled száz csodát
Légvárként omlik szét a büszkeség
Mert vár egy új világ

Egy új élmény
(Csupa meglepetés)
Oly tágra tár a láthatár
(Velünk vágtat az idő.)

Melletted bármi jő, csak egy a fő
Bármi jő
Csak egy a fő
Minden percünk

Új élménnyel
Vár
Vár
Egy új élmény

Egy új élmény
Mely hozzád hív
Mely hozzád hív
Utazzunk át

Sok éjszakát
Csak te meg én!

Miénk az éj

Zoli: Miénk az éj, csak kettőnké az éj. Hisz itt vagy és a múlt véget ér.
Dóri: Miénk az éj, csak te vagy és az ég bármit tégy több vagy már bárkinél.
Együtt: Egy éj és minden furcsa sejtés, beteljesít egy érzést én tudtam ez vár rám. Hisz eljöttél s a föld míg tart az ég csillagként fönt száll!
Együtt: Miénk az éj, oly végtelen és mély a sápadt hold kigyúlt, tűzben ég.
Zoli: Miénk
Dóri: Miénk
Zoli: az éj
Dóri: az éj
Együtt: s e tündöklő matt fény tékozló őrültként szórja szét!
Zoli: A Föld egy hely volt hol csak éltem!
Együtt: Egy cím s nem tudtam én sem hogy miért van szükség rám!De mától már egy szebb és jobb világ vár majd ránk, csak ránk!
Jó éjt!
Jó éjt!
Csak álmodj és ne félj, vigyázz ránk az éj!
AZ ÉJ!

Én hogy szeressem őt, mondd?

Én, hogy szeressem őt, mondd
Sorsom már az mit ő mond
Kell, hogy lásd a változást
Ez a néhány hét, érzem, átformált
Csak tudnám bár, hogy miért

Úgy lüktet benn a kérdés:
Túl sok tán ennyi érzés
Férfi ő, miért lenne más?
S annyi férfi volt már énvelem
Ő mindnél többet ér, több bárkinél

Úgy fognám át
Úgy sírnék már
Vágytól sebzett szám súgná nevét
Százszor is, hogy ő is érezze már
Azt, mi rám talált

Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez
Mért van így, tőle kérdezd.
Nézz csak rám, ez volnék én.
A lány, ki rég, oly hűvös volt,
Eltűnt, messze jár, vissza sem tér

Vágy, lázas remény szédít és bánt
Ó, hogy rám talált
Lásd, ha ő szólna így rólam
Nézne rám, s hívna lázban
Tán elvesznék, megriadnék
Egy szó, s fejem meghajtanám
Hisz bármit kérhet már

Kívánom őt,
Úgy vágyom őt
Mindig csak őt

Szóló szaxofon

Zoli: Itt, ahol csak veszthet a szív
hol minden út a semmibe hív,
a végső órán így leltem rád
Dóri: Mind abból mi most hullik szét, s tegnapig
egy világ volt még
Tűnő árnyék, őrizlek én
Zoli: Nem kell már félned, csak ölelj át
Dóri: Elnyomja szívünk az ágyúk zaját
Zoli: Egy messzi álomvilág
Dóri: Egy dalt küld hozzád

refrén:
És szól egyetlen árva szaxofon.
Egy szédült hang úgy simogat, oly lágy, oly végtelen
kettőnkről szól, kettőnkért sír egy szaxofon
hát úgy ölelj, mint semmi más
ne bánd, ha közben szét hull a világ.

Zoli: Létezik egy másik világ, hol fontos, hogy hol
senki sem bánt, elviszlek én
Dóri: Ó bár vinnél
Zoli: Azt hinnéd káprázat csak mit látsz
árnyékban éltél, most fényben jársz
Közösen: Nem fojthat többé a csend,
hisz lelkünkben zeng

refrén 1x

Dóri: Szép mintha csak álmodnék
Zoli: Nézd, ébren is látod még
Közösen: Örökké, kettőnké, holtunkig kísér
Míg szól!!! hát úgy ölelj, mint semmi más
s ne bánd, ha közben szét hull a világ...

Az élet az úr

Ahogy felkel a nap, Te is ébredsz,
Szemed nyílik és dől a fény,

Csak Téged vár, ez a népes család
Gyere hát, te is olvadj közénk!

Ha kész vagy már, tedd amit bírsz,
Ez a szép vidék mindenkié.

Hisz a nap körbe jár, fénye mindent elér,
Az örök lét, ami Benned él

Refrén:
Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló,
Rosszon győz a jó, és ez így való
És ha útra kélsz, hidd el várnak Téged,
Hisz az élet, az élet az úr!

Ha kész vagy már, tedd amit bírsz,
Ez a szép vidék mindenkié.

Hisz a nap körbe jár, fénye mindent elér,
Az örök lét, mi Benned él!

Refrén:
Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló,
Rosszon győz a jó, és ez így való,
És ha útra kélsz, hidd el várnak Téged,
Hisz az élet, az élet az úr!
Lelkünk szárnyaló, rosszon győz a jó,
És ez így való.
És ha útra kélsz, hidd el várnak Téged,
Hisz az élet, az élet az úr!

Hidd el várnak Téged,
Mert az élet, az élet az Úr!!!

Mint két gálya

Dóri: Szívünkben érzés meg erő, de van mit meg nem old!
Erős a hit, bennünk látod, de minket fel nem old!
Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért -
közös út, ha volt is egykor, véget ért!
Fáradt gályák éjnek tengerén,
de a célunk már más - arra mész te, erre én!
Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már,
és nincs kiút, és nincs már több remény!

Zoli: Ha mindig túl nagyra törsz, úgy az keveset se ér!

Dóri: Tán te vagy kishitű!

Zoli: Egymásra jó vigyáznunk - csak az legyen a cél!

Dóri: Milyen roppant egyszerű!

Együtt: Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss -
akkor tán érthetnénk mégis majd egymást!
Fáradt gályák éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én!
Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már -
mondd, mért sápadt így el bennünk a fény?

Dóri: Te meg én - két gálya éjnek tengerén!
Zoli: Ne bánts hát!Ne hagyj el,ne dobj el
hisz szeretnélek én!
Dóri: De a célunk már más -
arra mész te, s erre én!
Zoli: Ne hagyj el, ne dobj el
A magány nem segít!

Együtt: Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már!
Mondd, mért sápadt így el bennünk a fény?

Zoli: Ne dobj el!

Dóri: No, hidd el: ami elmúlt, nincsen már!

Nézz rám

Zoli:
Mondják jobb idő lesz, néhány hét és itt a nyár.

Dóri:
Nincs egy jó kabátod, pedig minden éjjel fagy még
Hideg van, magadra is vigyázhatnál.

Zoli: Nem tudom mit érzek, de tőled más lett az egész.

Dóri: Én is megváltoztam és már nem zavar, hogy nézel,
hogy itt vagy mellettem és néha hozzám érsz.

Zoli: Amit mondanék mind hazugság, még soha nem kerestem erre szót.
Tudod az elveszettek nem tudják, hogyan is kell kimondani a jót.

Dóri: Hát akkor
Együtt: állj elém és nézz csak rám. Itt az arcom és ha kell talán neked adnám.
Állj elém és nézd meg jól, már csak tőled függ és bármi lehet az álmunkból.

Dóri: Mindent elvesztettem sokszor most is félek még.
Zoli: Nekem semmim sem volt csak egy elmosódott emlék,
de érted azt hiszem bármit megtennék.

Együtt:
Amit megtanultam mind hazugság.
Aki vigyázott rám már nincs velem
És azt kívánom bárcsak tudnád, hogy mit is érezhet a védtelen.
Hát akkor állj elém és nézz csak rám,
Itt az arcom és ha kell talán neked adnám.
Állj elém és nézz meg jól, már csak tőled függ és bármi lehet az álmunkból.

Dóri: Állj elém
Zoli: és
Együtt: nézz csak rám, itt arcom és ha kell talán neked adnám.
Állj elém és nézd meg jól, már csak tőled függ és bármi lehet az álmunkból.

Szépség és a Szörny

Ősi monda szól:
Tiszta és való
Két sors,rögös út,
Összeér a múlt,
S olvad már a hó.

Furcsa pillanat:
Hátrányból előny,
Lelkük megremeg,
Két ijedt gyermek:
Szépség és a Szörny.

Vannak még csodák,
Félre mind a bút.
Ragyog már a nap
És együtt szárnyra kap
Jövő és a múlt.

Vannak még csodák,
Félre mind a bút.
Ragyog már a nap
És együtt szárnyra kap
Jövő és a múlt.

Ősi monda száll:
Vén,mint az idő.
Keserédes dal,
Változást akar,
Megváltó erő.

Kelj föl drága nap,
Kelj föl drága nap!
Áradj fényözön!
Ősi monda vár,
Párra hogy talál
Szépség és a Szörny?
Ősi monda száll,
Egymásra talál
Szépség és a Szörny.

Valaki mondja meg!

||:Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.:||

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen,
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem.

Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének,
Valaki mondja meg, a hosszú évek
Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol maradt.

Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál,
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, miért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd miért?

Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Csak ennyit kérek én

Zoli:
Nincs több lázas rémkép, mi vaksötétbe hív!
Ne félj, nem bánthat senki!
Jöjj hozzám megpihenni!
Rémült órák könnyét én felszárítom mind.
Ne félj, melletted állok,
csak egy szavadra várok!

Dóri:
Nézz rám mindig ilyen égő szemmel!
Érzem, nem hagysz többé egyedül.
Légy hát mellettem, míg élsz, s míg élek!
Ölelj át, és múlik már az éj!
Csak ennyit kérek én.

Zoli:
Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.
Nincs több lidérces álom
a két karom ha átfon.
Dóri:
Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék!
És még az kell, hogy itt légy,
hogy elbújtass és megvédj.

Zoli:
Hát válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Mától nem bánt többé a magány.
Szólíts kedvesednek most és mindig!
Ezután már mindig légy enyém
Christine, csak ennyit kérek én!

Együtt:
Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Hívj, s én nem hagylak el soha már!
Írd át lángbetűkkel sorsom könyvét!
Dóri:
Mondd, hogy szeretsz!
Zoli:
Ez nem nehéz!
Szeress, csak ennyit kérek én!

Ezután már mindig légy enyém!
Szeress, csak ennyit kérek én!

Néhány csepp eső

Dóri: Meggyógyít, ha így néz rám...
így jó... már nem is fáj...
és néhány csepp eső...
nekem már úgysem árt...
Így jó... hisz itt van, s átkarol...
Egész testével óv...
Ne még... ne mozduljon...
Esőn...a virág...szirmot bont..

Zoli: Te élni fogsz, 'Ponine, Uram segíts!
Bár volna szó, mely téged meggyógyít!

Dóri: Csak tartson így a karjában...
így fogjon át örökké!

Zoli: Adnék én száz életet!
Bár tudnám, hogy tegyem!...
Ne félj, nem hagylak el...

Dóri: Csak néhány csepp eső,
s a múlt... oly távol, messze már...
Hisz itt van, átkarol…
Egész testével óv,
S én karjai közt alszom el.
E néhány csepp eső áldott legyen!
Az ég is tisztul már...szólít a csend...
S a lélegzete melegén,
szívem most hazatér...

Együtt: Meggyógyít,
ha így néz rám...
Így jó, már nem is fáj...
És néhány csepp eső...
nekem már úgysem árt...
hisz itt van, átkarol...
Egész testével óv...
S talán ha elalszom...
esőn...a virág szirmot bont…

Szívből szeretni

Zoli:
Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!

Dóri:
Szívből szeretni annyi, érte mindent föladni!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni!

Együtt:
Égig emeld a szíved! Száguldj, szerelmünk hirdesd!
És így nyer értelmet végleg álom, boldogság, élet!

Kórus:
Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából!

Szívből szeretni annyi (szeretni szívből), érte mindent föladni (szállni, csak szállni)!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni (áldást találni)!

Szívből szeretni híven (szívből szeretni)! Nincs szebb, égni e tűzben (égjünk e tűzben)!
Repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szerelem!

Fény

Zoli:
Bébi, nézz most rám,
te mindent láthattál,
láttad azt, hogy küzdelem lett
az életem – hogy egyszer
a fényben láss!

Dóri:
De ez még nem minden,
csupán a kezdet még,
képzeld el, nagy címlap az ég,
s csillagként ott fenn!
Az én nevem – nézd!

Együtt:
Fény!
Szárnyára vesz majd
a hírnév,
szólít egy hang:
te is szállj!(szállj)
Átölelnék minden embert,
hisz általuk lettem a sztár!

Fény!
Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!

Szállj!
Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!
Emlékezz! Emlékezz!

Zoli:
Bébi, ha itt a láz
csak taps kell, semmi más!
Hát higgy bennem
és légy nagyon jó,
úgy szeress, hogy érezzem,
nincs is rá szó!

Dóri:
Bébi, a fénybe föl,
nagy út a semmiből.
De egy nap mindent
megkapok én,
s értem gyúl ki a fény!

Együtt:
Fény!
Szárnyára vesz majd a hírnév,
szólít egy hang:
te is szállj! (szállj!)
Átölelnék minden embert,
hisz általuk lettem a sztár!

Fény!
Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!

Szállj!
Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!
Emlékezz! Emlékezz! Emlékezz!
Emlékezz rám!

Fény!
Szárnyára vesz majd a hírnév
Szólít egy hang te is szállj! (szállj!)
Átölelnék minden embert,
hisz általuk lettem a sztár!

Fény!
Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!

Szállj!
Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!
FÉNY!