Egy nap!

Rómeó: Húsz évem már a múlt, és kedvelnek a nők. A karjuk megölel és néha meg is öl. Sok asszony szeretett, én senkit igazán. Vad átkot szórtak rám, ha meguntam egy lány hószín testét. Mért hús mért csak festék? A színlelt vágy rossz álom!A rejtett titkot várom!

Júlia: Ha nincs, ki átkarol, mert 16 sem vagy, a szív dolgairól még nem tudhatsz sokat, de nekem nincs időm! Én látni akarom, ki szeret majd nagyon! Éjszakán, nappalon vágyom csókját! Nagy ég kérlek, küldd hát! Váltsd valóra álmom! A rejtett titkot várom!

Rómeó: Egy nap új csodára virrad, jön egy lány, ki bíztat.

Júlia: Egy nap jön, ki mindent adhat: szárnyalást és izzó vágyat.

Ketten: Egy nap el fog tűnni minden fájó súly a szíven. Eljön,úton van már érzem, ott áll majd a fényben. S így szól: Egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben!Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!

Rómeó: Egy nap...

Júlia: Egy nap...

Lehetsz király

(Mercutio)
Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Királynak lenni, az mámorító

(Mercutio és Rómeó)
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!

(Benvolio)
Szegény fiúk ott legfelül
Talpig aranyban, de tökegyedül
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!

(kórus 1)
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, amit élvezel, bizsergesd a tested-lelked!

(kórus 2)

(Mercutio)
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!

(Rómeó)
Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást)
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást)
Mire való a harc, a viszály?

(Rómeó, Mercutio és Benvolio)
Ha kimaradunk, nekünk az a király!

[kórus 1+kórus 2]

(Élj, ahogy jólesik, nem baj ha is meglesik, tedd, ami élvezet!)

rap:

A szerelem örvény-ez ősrégi törvény
Ha velem vagy, dobd be magad!
De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe.
Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva!

És durva lenne, ha földre verne
Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész,
Egy tájfun, egy ciklon, ha támad?
Én nem vagyok itthon!

De megőrzöm én a hidegvérem,
Ha forró a talaj, lelépek szépen
A gyönyör, a mámor, az nem áll távol
Az alkatától egy megrögzött kannak,

Ki mindig annak tenné a szépet,
Ki bejön, köszön, és már le is lépett
Hát keress egy kost, és szeress most,
Mert holnap már lehet hogy véged!

[kórus 1+kórus 2]

(Mámort és kéjt kínál minden bájos szempár)
Élj, ahogy jólesik, nem baj az ha meg is lesik tedd, ami élvezet!)

(Mámort hoz, kéjjel kínál minden bájos szempár
Mámort hoz, kéjjel kínál!)

Miért fáj?

Kavargó, lázas emberek, arcukon percnyi élvezet.
Tombol a vágy mindenkiben, mitől lett mindez idegen?
Szorít belül, és nem tudom, mi ez a görcsös fájdalom,
Mi ez a kínzó gyötrelem, ami rám tört hirtelen?

Miért fáj? Miért fáj?
Miért reszket a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!

Miért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!

Sok régi társ, sok jó barát, ki hozzám mindig közel állt,
Oly furcsa, miért nem érzitek az itt ólálkodó halált?
Nevetünk folyton mindenen, tréfákat gyártunk szüntelen!
De lám a híres Rómeót legyűri most a félelem!

Miért fáj? Miért fáj?
Miért retteg a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!

Miért fél, szorít itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!

Miért fáj? Miért fél, ó, a szív?
A lelkem, a lelkem miért remeg?

Miért fél? Szorít, itt a szív!
A lelkem miért remeg, hogy jégvilág vár?
Egy dermedt temető! Egy gyászos, hófehér mező!

Miért fél, szorít, itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Miért fél a szív?

A leánykérés

(Párisz)
Stramm vagyok, ifjú és szép
És legfőképp: jó parti!
Vágyom rá halálosan
Kastély is van - tóparti!

Nem kell a hozomány
Elég a fele!
Adósságban áll?
El van intézve!

De térden állva kérem önt
Adják nekem őt!
Szép Júliát!

(Capulet)
Párisz úr! No hát, bizony!
Meglep nagyon - elvégre
Látta őt: még fel se nőtt!
Kérdem hát önt: nem kéne
Várni egy kicsit még?
Várjon mielőtt beköti fejét!
Okosabban dönt!

Hisz itt lesz ma a bálunkban
Hát bűvölje el!
És egy táncra kérje fel!
De higgye el – hisz látni kell...

Még fel se nőtt!
Ne kérje őt!
Idő előtt
Idő előtt!

Mindenség

Rómeó: Egy álomból jön ő, a vágyat múlt jövő.
Mindenség, föld és ég, ő érte még halni se félnék.

Júlia: Szikrázó pillantás, szeme izzó parázs, és csak nézz pokol angyala ként, ki az emberekért a földre hozta a fényt. Csak nézz.

Rómeó: Úgy szeretsz-e majd, mint én? Jössz-e velem, hol vár a fény?

Júlia: Szeretsz-e mindig, felelj! A halálunkig, a végső percig.

Rómeó: Míg csak élünk és tovább, bármi ér.

Júlia: Szívünk annyi vágy után, révbe ér.

Rómeó és Júlia: Ítélet napig s tovább, véghetetlen időkig még, őrzi titkunk fent az ég, vár reánk a mindenség.

Rómeó: Úgy szeretsz-e majd, mint én? Jössz-e velem, hol vár a fény?

Júlia: Szeretsz-e mindig, felelj! A halálunkig, a végső percig.

Rómeó: Míg csak élünk és tovább, bármi ér.

Júlia: Szívünk annyi vágy után, révbe ér.

Rómeó és Júlia: Ítélet napig s tovább, véghetetlen időkig még, őrzi titkunk fent az ég, vár reánk a mindenség.

Ez a kéz utolér

(Tybalt)
“A nő csak tárgy, hát így használd!”
Apám mellett, a bordélyban tanultam ezt
Sovány vagy telt - nem érdekelt
Az mind jól járt, ki kéjjel bélelt ággyal várt
De őket nem! Nem szeretem!
Csak Júliát! Csak Júliát!
Én láttam őt, hogy egyre nőtt
És most a legszebb lány, ki él és köztünk jár
Hogy nézhetett rá egy Montague-fiú?!
Hívatlanul jött, és gyáva volt a búcsú!

Ez a kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
A vágyott nő ha másra vár
Egy sebzett szív, az bosszút áll!
És az enyém
Sebzett, szegény
Összeszorul
De most a fájdalomtól megszabadul!

Nekünk a nők csak börtönök
Én minden éjjel véle álmodom már rég
Neki sose mertem elmondani még
Hogy nem engedem át egy senkinek a szívét!

Mert ez a kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
Most Júlia az embered
A gyengeségedért fizet!

Ölni muszáj
Annyira fáj
Belül a seb
Jobban, mint amivel még élni lehet!

(kórus) Ez a kéz (Tybalt) Elárult a szívem
(kórus) Utolér (Tybalt) Kell-e most félnem?
(kórus) Itt a vér (Tybalt) Hogy balsorsom elér:
(kórus) Lesz a bér! (Tybalt) Meghalni a szerelemért?
A becsület sem érdekel!
A szerelemért halni kell!
Ami csak fájt
Így adom át!
Majd megérti
Széttépett szívvel él most minden férfi!

Erkély duett

(Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Júlia így szeressen?

Mit bánom én, ha tiltják,
csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az Ég,
semmiség szerelmemért!

Apáink ellenségek,
a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

(Rómeó)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Rómeó így szeressen?

Ezért ha kell, esengek!
Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll,
de nekünk itt ez jár!

(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják,
fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van,
együtt örömben, harcban!

(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!

(Rómeó)
Hogy én pont Őt szeretem!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy engem így szeressen?

Melyik csillag vagy Isten,
fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

Szerelem

(Lőrinc barát)
Minden szép szerelem vak!

(Rómeó)
Ám csak így édes a holnap!

(Lőrinc barát)
Az én szívem az Úré!

(Júlia)
Az enyém Rómeóé!

(Lőrinc barát)
Ez a vágy szíveket tép!

(Rómeó)
Érte én meg is halnék!

(Lőrinc barát)
Lángra gyúl, s kifullad!

(Júlia)
Új erőt és reményt ad!

(Rómeó)
Szerelem szép szivárvány!
Ezer színt hordoz fátylán!
Mint egy lobogó!

(Rómeó és Júlia)
Adj most össze hát,
kell az esküvő, a házasság!

(Lőrinc barát)
Ebből baj lehet, félek!

(Júlia)
Ez a fény, ezért élek!

(Rómeó)
Csillagfény az éjben!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem benn a szívben!

(Lőrinc barát)
A szívben!

(Rómeó)
Tenéked itt az Úr,
engem Júlia ott vár!
Mit kérsz tőlünk ezért?
Mondd meg,
mi lesz az ár!
Segíts, jó atyám!

(Júlia)
Áldást kitől nyerünk?

(Rómeó és Júlia)
A városnak is jó, hogyha megesküszünk!
Nincsen sok időnk, ez a pillanat dönt!
Hisz bárányok vagyunk itt a farkasok közt!

(Rómeó)
Ma éjjel Júliát kéne öleljem én!
Hogy így találjon ránk majd a hajnali fény!

(Rómeó és Júlia)
Kérünk hát!

***

(kórus)
Ez a vágy hogyha éltet,
vele nyersz örök létet a síron túl.
Megsegít az Úr, megsegít, ha kéred,
kérjük hát...!

(Rómeó és Júlia)
Nézz most ránk!

Hahaha      

(Dada)
Hahaha! Röhög itt a nép!
Hahaha! Semmit meg nem ért!
Mert a szerelem tenger érzelem, tüzes jégvirág. Barmok!
Hahaha! Röhögj csőcselék!
Annyit mondhatok, fogtok sírni még!
Rakás együgyű! Nektek egyszerű!
Vakok, süketek, meg nem értitek, ha a szív szeret!

(Benvolio)
Hahaha! Milyen figura!
Csuda öltözet, bájos frizura!
Tudd meg Rómeó, pont hozzád való,
Aki nőfaló, annak bármi jó, hozzád pont való!

(Kórus)
Van szép és csúnya fej, ám egyformán tüzel!
De bármi fennkölt mód beszél, a testi kéj az benne él!
Az kell, mi nincs nekik, vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret, nekik csak ez az élvezet!

(Dada)
Hahaha! Irigy kutya mind!

(Benvolio)
Vau-vau!

(Mercutio)
Benvolio!

(Dada)
Hahaha! Kezem rálegyint!
Sok-sok rossz barát! Ennyi ostobát,
Féltékeny legyet látni nem lehet! Csupán köztetek!

(Mercutio)
Hahaha! Ez ám libidó!
Eltalált talán Cupido!
Fura esemény, finom kislepény,
Ízes szerelem, mindig eleven, csókkal telt edény!

(Kórus)
Van szép és csúnya fő, ám titkuk meglepő!
Szerelem hajtja mindegyiket, hogy szép vagy rút, az egyre megy!
Az kell, mi nincs nekik, vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret, nekik csak ez az élvezet!

(Mercutio és Benvolio)
Van szép és csúnya fej, na de azért belül tudod mi kell!
Vannak szépek, csúnyák!

Van szép és csúnya fej, ám egyformán tüzel!
De bármi fennkölt mód beszél, a testi kéj az benne él!

Van (van) szép és csúnya nő, ám (ám) titkuk meglepő!
Szerelem hajtja mindegyiket, hogy szép vagy rút, az egyre megy!
(Szép és rút!)
Az kell, mi nincs nekik (erre vár), vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret (más szeret), nekik csak ez az élvezet!

Van sok-sok szép és csúnya fej!

Szeme tűzben ég

Én neveltem fel, szívvel, sőt tejjel is!
Csúf egy béka volt, hízelgő kis hamis!
De látva mosolyát, imám az égre szállt,
Úgy kértem Istenem, élete szép legyen!
S Júlia felnőtt!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Én nem vagyok más, csak egy dajka, egy társ!
Az anyja nem én vagyok, csak az, ki érte sírni fog!

Szeme tűzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!

Itt e sok pimasz, s közöttük Rómeó!
De ez a fiú más, olyan elragadó!
Csak rájuk nézek és, nyár van és napsütés,
Földre szállt mennyország lehetne Veronánk!
Hisz Júlia egy angyal!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Állnak a cél előtt, két gyönyörű felnőtt!
A lelkük most egybeforr, jöhet egy áldott békekor!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Istenem adj erőt, tudjam vezetni őt!
Itt ez a bátor két gyerek, szerencsés révbe érjenek!

Szeme tűzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!

Milyen boldog, szép!

Gyűlölet

(Capuletné) Mondd, mit hallottál?

(Capulet szolgálónő) Ugyanazt, amit te már!

(Capulet szolgáló) Hogy nálunk tekereg egy Montague gyerek!

(Capulet szolgálónő) A fényes bál alatt Júliánkra rátapadt!

(Capulet szolgáló) De a kisasszony se fél, csókot ad, csókokat kér!

(Capuletné) S hogy éjjel titokban ők, meg a kertben délelőtt!

(Capuletné & Capulet szolgálónő) Egymást falták órákon át, összejön a két család!

Lehetetlen! (Én is csak úgy hallottam!)
Lehetetlen! (Piacon és templomban!)
Lehetetlen! (Még olyat is zümmögnek!)
Lehetetlen! (Holnapután megszöknek!)

Lehetetlen! (Júliáról azt hallottam!)
Ne meséld el! (Talán nem is ártatlan!)
Ne merészeld! (De a fiú az hitvány!)
Hát azt kapd el! (Ez a dolog vért kíván!)

(Montague-né) Még hogy õ meg az, Rómeó meg egy ribanc!

(Capuletné) A lányom nem bolond!

(Capuletné) A fia csak egy rongy!

(Montague-né) Az anyja, az se félt, egész századdal kefélt!
S mert rossz férjet talált, most tart néhány bikát!

(Capuletné & Montague-né) Itt kell egy rajtaütés, ez egy aljas cselszövés!
Ha a verés túl kevés, majd megvillan a kés!

(Capuletné) Az Úr mindent lát! És majd ítél rút bűnökért!
Vad gyűlölség! Mérget küld rád a másik család!
Elég! Elég! Fertőz a Montague-fekély!
A gyűlölet betegség - férges szenvedély!
Elég! Elég! Folyton a szemetekben ég!
A gyűlölet, hordozzuk átkos bélyegét! Ebből elég!

(Montague-né) Átkot szór ránk száz dögkígyó! Vérlázító!
A név Capulet egyet jelent: a vak gyűlölet!
Elég! Elég! Ki minket mocskol, vesszen el!
A gyűlölet csak gyűlöletet érdemel!

(Capuletné) Apák, fiúk egymásnak így adják tovább!
A gyűlölet fertőz több nemzedéken át!

(Montague-né) Légy átkozott, egész fajod! Süket füleknek prédikálj! Szolgáld a Sátánt, ki mélybe ránt! Örömre, szépre ne találj!(Elég Elég)

(Capuletné & Montague-né) Nézd meg magad! A rabja vagy!
Vasdrótján rángat gyűlöleted! (Elég Elég)
Vélt igazságod csak habzó átok!
S nevében követsz el bűnöket!
A végítélet napja majd a tűzbe küld, pokolra hajt!
A gyűlölet oly végtelen, uralkodik a lelkeken!(Elég Elég)
Elég Elég Elég Elég

Szívből szeretni

(Rómeó)
Szívbõl szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!

(Júlia)
Szívből szeretni annyi, érte mindent föladni!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni!

(Rómeó és Júlia)
Égig emeld a szíved! Száguldj, szerelmünk hirdesd!
És így nyer értelmet végleg álom, boldogság, élet!

(Kórus)
Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából!

Szívből szeretni annyi (szeretni szívből), érte mindent föladni (szállni, csak szállni)!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni (áldást találni)!

Szívből szeretni híven (szívből szeretni)! Nincs szebb, égni e tűzben (égjünk e tűzben)!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szerelem!

Rómeó és Júlia – 2. felvonás

Jogod nem volt

Mercutio: Azt beszélik itt, Rómeót megkéselik.
S hogy megérdemli ám, mert csókolt ostobán.

Benvollio: Azt beszélik, ó, áruló lett Rómeó! Dúl-fúl két család! És vért hörög Tybalt.

Mercutio és Benvolio: Oly rémes helyzeted, te észre sem veszed. A
föld felett lebegsz, de súlyos böjtje lesz! Jogod nem volt!
Együtt: Jogod nem volt!

Rómeó: Ne szövegelj jogról itt!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Jogotok itt hozzám nincs!

Mercutio és Benvolio: Szíved hol volt?

Rómeó: Szerettek-e, nem tudom!

Mercutio és Benvolio: Eszed hol volt?

Rómeó: Előttetek nincs titkom!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Esztelenek mindketten!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Magamat én szégyellem.

Mercutio és Benvolio: Szemed hol volt?

Rómeó: Ez az út az egyetlen!

Mercutio és Benvolio: Ez egy szennyfolt!

Rómeó: Bízzatok meg énbennem!

Mercutio: Azt mondják, a baj, hogy capu let a csaj... kin átment
Rómeó, a kapus nőfaló!

Benvollio: Két család a tét, ennyit nő soha meg nem ért! Mentsd, mi
menthető és Rózát szedd elő!

Mercutio és Benvolio: Oly rémes helyzeted, te észre sem veszed. A
föld felett lebegsz, de súlyos böjtje lesz! Jogod nem volt!

Rómeó: Hogyha szeretsz nincs korlát!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Így legyőzhetsz minden mást!

Mercutio és Benvolio: Szíved hol volt?

Rómeó: Ezt a csodát vártam én!

Együtt: Eszed hol volt!

Rómeó: Végre csakhogy megtörtént!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Elsietett ítélet!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Amit hoztok testvérek!

Mercutio és Benvolio: Szemed hol volt?

Rómeó: Szabad vagyok úgy, mint ti!

Mercutio és Benvolio: Ez egy szennyfolt!

Rómeó: Miért muszáj ítélni!

Mercutio és Benvolio: Persze a sors rendezte így!

Rómeó: Persze a sors rendezte így!

Mercutio és Benvolio: Na de miért egy gazember lányát?

Rómeó: A sorssal nem nyithatsz vitát!

Mercutio és Benvolio: Mikor minden nő csak rád várt!

Rómeó: Nem, nem, ó, nem!

Mercutio és Benvolio: Ne menj a jégre, gondold át!

Rómeó: Vállalnom kell az életem, ő kell nekem, más nem!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Amit mondtok szép maszlag!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Féltékenyek vagytok csak!

Mercutio és Benvolio: Szíved hol volt?

Rómeó: Hol a közös sok balhé?

Mercutio és Benvolio: Eszed hol volt?

Rómeó: Lehet-e hogy nincs többé?

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Hát a kölyökkor hol van?

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Veletek én egy voltam!

Mercutio és Benvolio: Szemed hol volt?

Rómeó: Sokat fogadkoztunk rég!

Mercutio és Benvolio: Ez egy szennyfolt!

Rómeó: Hogy mi sosem válunk szét!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Gonosz dolog nem történt!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Bocsánatot miért kérnék?

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Veletek lettem valaki, de!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Senki vagyok nélküle!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: Senkit nem árultam el! Így a bocsánat sem kell! Nincs senkim, ha ő nincs!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt!

Rómeó: És nem vagyok én sem ha ő nincs!

Mercutio és Benvolio: Jogod nem volt! ...Nem!

Belém égett

Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnõttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertõztek!

Fontos ember lesz belõled, azt mondták!
Szeretteid érdekében kell, hogy harcolj hát!
Érzelmeik árnyai közt nõttem fel,
Ma is hallom: Tybalt, mindig gyõznöd kell!

Most a magány fojt, bármikor rám ront!

Az én átkom! Az õ bûnük!
Szüleim gyenge bábjaként
Kaptam fennkölt bõsz erényt!

Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erõszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!

Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erõszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!

Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnõttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertõztek!

Párbaj - Mercutio halála

(Mercutio) Tybalt, Tybalt, mi lesz veled?
Tybalt, Tybalt, nem lesz szíved!
Kivágom, megsütöm, felnégyelem,
És koncként a kutyáim elé vetem!
Nem zavar többé e pökhendi arc!
Sem az a genny, amit folyton szavalsz!
Tybalt, Tybalt, jobb ha beszarsz!

(Tybalt) Mercutio! Nézz magadra! Tetves féregként taposlak porba!
Te marionett! Te jancsibohóc! Feltöltött bûzbomba, te takonypóc!
Már kölyökként vártam a pillanatot, hogy szívedbe
mártsak egy vasdarabot! Mercutio még ma halott!

(Rómeó) Õrült emberek állj, ehhez nincs jogotok!
Hogyha öltök a törvény is pusztulni fog! Netovább!

(kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Ám vádol a szó, pusztul a jó, tenni muszáj! Óvd azt, aki él, közel a cél, a gyõzelem vár!

(Rómeó) Ne harcolj, ne gyûlölj, elég legyen!
Barát kell, család, és szerelem!
(Rómeó és Benvolio) Miért ûz bosszúvágy, mondd! Itt a pokol tátong!

(kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Ám vádol a szó, pusztul a jó, tenni muszáj!

(Tybalt) Gyáva szívtipró, állj! vedd fel végre, a harc nem fáj (Küzdelem vár!)
A halálnak terád ma van ideje, fogadd el hát, ölelkezz vele!

(Rómeó és Benvolio) Nem! Óvd meg a létünk! Szép öregkort éljünk!

(Mercutio) Gyûlöl minket régóta már!
Nem, Rómeó, itt nincs megállj!
Gyáva kutya ez! Nem harap!
Ugat! De csak a szája nagy!

(Tybalt) Ostoba ripők! Te szókirály!
Az utolsó játék ma megtalál,
Vinnyogó gazember, kezem elér!
Megfizetsz az összes bûnödért! Hah!

(Mercutio & Tybalt) Jöjj! Vár rád a végzet! (Szép) Nem színház az élet! (Élj! Élj! ..)

(Mercutio) Ah! Jaj! Mercutio rád vár! (nyög, ordít)

(kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály! Élj! Élj! Élj!

(Rómeó) Mercutio! Mercutio!

(Mercutio) Pusztuljon mind a két család!

(Rómeó) Megsebesültél! Mutasd!

(Mercutio) Hogy egy kutya, egy macska, egy patkány, egy egér karmoljon halálra, á!

(Rómeó) Biztos csak egy karcolás! Mutasd!

(Mercutio) Rómeó, mindig ügyetlen voltál! Miért ugrottál közénk? Ah! Ha-ha-ha! Látod? A lét csupán egy karcolás!

(Rómeó) Mercutio! Én…

(Mercutio) Bocsánatot ne kérj! Azt csak gyermek teszi! És Júlia egy férfit szeret! Szeresd hát õt! Mert azt adhatja neked, amit egyetlen nõ sem ezen a világon! Minden jót, Rómeó!

(Rómeó) Mercutio! (Mercutio!) Mercutio! Mercutio, ne mondd ezt!

(Mercutio) A porban végzem én, de kezeid között!
Veled testvér, mi lesz, ha én elköltözök?
Most meghalok, hogy te élj! De követsz majd talán!
Ne félj, köszöntelek ott, a Semmi túlpartján! (Mercutio!)
Lépj tovább, megy a harc, de csakis nélkülem!
Mint király távozom kutyák közül, ó, igen!
De megátkozom én most egész Veronát!
Rómeó! Féltelek! Az igaz utat járd!

(Rómeó) Mercutio! (Mercutio!) Mercutio… ne hagyj itt, testvérem! Mercutio!
Mondd, ki fejti meg lelked sok féltett titkát?
Miért, uram, mondd miért pokol a lét? Ó! Tybalt! Tybalt!

(Capuletné) Tybalt! Tybalt!

(Rómeó) Miért, uram, mondd miért pokol a lét?
Isten veled, barátom! Isten veled!

Oh, magas ég!

(Dada)
Atyám, segíts! Az én szerelmes Júliám belehal, ha nem láthatja többé Rómeót! Belehal!
Nem változik semmi sem, átok ül a lelkeken!
Szegény árva Júliám, nászod gyásszá válik tán!
Tudom, földre sújt a fájdalom, de véled hordozom!
Oh, magas ég! Miért nincs menedék?
A szívünk miért kõ? Csupa kõ és jég?
Mondd, Uram, hol jársz most?
Miért kell, hogy szolgád eltaposd?
Miért kegyetlen annyi ember?
Miért örvénylik bosszútenger?
Szánj meg, Uram! Térden állva kérlek!

(Lõrinc barát)
Fuss Júliához, mire vársz? Vigaszt csak ott találsz!
Mantovában életed, hidd el, újra kezdheted!
Bízd, hogy Júlia majd megvár, szerencsétlen pár!
Oh, magas ég! Oh miért, hogy e nép csak bûnöst kíván?
Látni még és még? Hány ima kell hozzá, kitől nyer bocsánatot rá?

(Dada és Lõrinc barát)
Szólj, ki minket teremtettél!
Miért nem hagyod lemosnunk a vért?
Miért kell hát így, mocsokban élnünk?

(kórus)
Oh, magas ég! Miért nincs menedék?
A szívünk miért kõ? Csupa kõ és jég?
Mondd, Uram, hol jársz most?
Miért kell, hogy szolgád eltaposd?
Miért kegyetlen annyi ember?
Miért örvénylik bosszútenger?
Szánj meg, Uram! Térden állva kérünk!

Oh, magas ég! Oh miért, hogy e nép csak bûnöst kíván?
Látni még és még? Hány ima kell hozzá, kitől nyer bocsánatot rá?

Szólj, ki minket teremtettél!
Miért nem hagyod lemosnunk a vért?
Miért kell hát így, mocsokban élnünk?
Szólj!

Pacsirta

(Rómeó) Légy erõs, Júlia! Pacsirta szól, úgy sír a hangja!
A törvény átkozott hatalma ûz most innen el!

(Júlia) Ne menj még, Rómeó! Csak fülemüle szól az ágon!
Az õrület közel van, érzem, most szorítsd még kezem!
Nem akarok, nem is tudok így élni tovább!
Így tarts, kérlek, míg vége nincs az éjnek,
Átfogva téged, meghalni véled!

(Rómeó) Téged, téged akarlak, míg csak élek!
Hát maradok, ha kérsz, bár halálom lehet! Míg ránk nem rontanak, én melletted leszek!

(Júlia) Oh, nem! Kérlek! Kint vár az élet!

(Rómeó és Júlia) Így tarts, kérlek, míg vége nincs az éjnek,
Átfogva téged, meghalni véled!
Átfogva téged, meghalni végül véled!

Holnap

(Capulet) Párisz! Megkapod most a lányom kezét!
Fiam! A legszebb rózsaszál a tiéd!
Tudom hű férj leszel, benned támaszra lel!
Bánatán átevez! Ez mindent helyre tesz!
(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!

(Capuletné) Te lány! Tudod, a papa nagyon szeret!
Figyelj! Párisz gróf megérdemli kezed!
Hiszen oltalmat nyújt, te meg szülsz majd egy fiút!
Boldog életre lelsz, csak ennyi kell ehhez!

(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!

(Capulet) Miért nincs egy boldog szavad?

(Capuletné) Egy lány csak szót fogadhat!

(Capulet és Capuletné) De miért sírsz? Oly sima ez!
Hisz vár egy új, boldog élet!
(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!

(Júlia) Dadus! (Holnap!) Az apám Párisz grófnak ígért! (Ez a nász meglesz!)
Dadus! (Holnap!) Miért kell hozzámennem, miért? (Már nõül vesz!)
Megölöm magam! (Holnap már nõül vesz!) Párisz nem lehet uram!
Engem köt az esküszó! Férjem van, Rómeó!

(kórus) Holnap már nõül vesz! Jobbat sehol se lelsz!

(Dada) Mondd, hogy tudnád szeretni azt, ki képes volt ölni?
Az Istenért, ne ellenkezz! Menj Páriszhoz, és ne kérdezz!

(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!
Ez a nász meglesz holnap! Ez a nász meglesz holnap!

(Júlia) Hol az út? Hol a fény? A kiút? A remény?

(kórus) Az apád már döntött, a szava szent!

(Júlia) Nem!

(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!

Angyal

(Rómeó) angyal földi kertben
nála csodás minden
ott még az ég is kékebb a kéknél
szeme tüzében boldogan égnél
ha nála járok
templomcsend vár ott
ha átölel csendben,
eltűnt a külvilág
gond és bú nincs tovább
minden rossz messze szállt
(Rómeó) érte mindent (Júlia): Lőrinc barát!
(Rómeó) megtennék (Júlia): Lőrinc barát,
(Rómeó) érte (Júlia): Lőrinc barát!
(Rómeó) meg is halnék (Júlia): Lőrinc barát,
(Rómeó) ketrecben voltam (Júlia): segítsen rajtunk
(Rómeó) de megszöktem onnan (Júlia): férjhez akarnak adni, Páriszhoz...
(Rómeó) felforr a vérem (Júlia): én inkább meghalok!
(Rómeó): vadásznak rám! igen!
ma éjjel titkom
világgá ordítom
(ketten) a szerelem nem bűn!
mártírok nem leszünk!
vonuljon el a szennyes ár!
ha szeretsz, a béke megtalál
(Rómeó) vonszolom magam Mantovába,
és érzem, hogy megbolondít,
hogy ő nincs itt
(Rómeó) angyal (Júlia): minden jelentéktelen
(Rómeó) földi kertben (Júlia): még a viszály sem számít
(Rómeó) nála (Júlia): ó
(Rómeó) csodás minden (Júlia): minden jelentéktelen
(Rómeó) ott még az ég is (Júlia): csak ő legyen mindig itt
(Rómeó) kékebb a kéknél (Júlia): remegek, úgy hiányzik
(Rómeó) szeme tüzében (Júlia): mért bűn ez? mondd miért
(Rómeó) boldogan égnél (Júlia): nem lehetünk egymáséi?
(Rómeó) ha nála járok (Júlia): ó...
(Rómeó) templomcsend vár ott
ha átölel csendben,
(ketten): eltűnt a külvilág
gond és bú nincs tovább
minden rossz messze szállt
ó…

Méreg

Júlia: Síromban rémálom támad reám, csontok közt,férgekkel fekszem.
Talán lesz-e ébredés? Vagy tévedés?
Boldogság, házasság, sok lázas szó.
Miért kell-e színjáték?
Mond Rómeó!
Lesz-e ébredés?
Vagy tévedés?
Nincs más, ha játék kell, játszunk nekik.
Új élet vár ránk, ha meghalok kicsit…
Rád így várok!
Itt e méreg segít…

Kórus: Szép álom, mély álom.
Jöjj el hozzá új élet!
Boldogság így talál rá.
Lesz ébredés, nem tévedés…

A téboly

(szólók)
Haragszik az ég miránk
Pusztulásra kész ez a világ
Darabokra szakad a lét
Nem értem, mindez miért
Sikolt és tombol a vég

(Tutti)
Minden átok visszaszáll
Minden megtorlásra vár
Rómeó a bűnös! Úgy van, miatta történt! El kell fogni Rómeót!

(Párisz)
Iszonyatos próbatét
Emberség és jóság nem elég
Ne tűrjünk több áldozatot!
Ki van a sötétben ott?
Előzzük meg a gonoszt!
Ez egy szükségállapot
Verona bűzben kavarog

(Tutti)
Ma kitört a pokol
Ma tarol a halál
Suhan a téboly a falak tövén
Ma rabol és csahol
Nyomodban lohol, rád talál
A kapuk alatt és az utca kövén
Ma kitört a pokol
Ma tarol a halál
Ma terád vár!

(Párisz)
Merre van az értelem?
Jön az eszelős veszedelem
Mentsétek a gyerekeket!
zárd be az ablakokat!
Szánd meg a bűneidet!
Hitek dőlnek szanaszét
Sehol nincs már menedék

(kórus)
Ma kitört a pokol
Ma tarol a halál

Suhan a téboly a falak tövén...
Jön a vég - Sehol nincs
Jön a vég - Menedék
Jön a vég - Tudom rég
Jön a vég - ó!

A kapuk alatt és az utca kövén...
Jön a vég - Borzalmat hoz
Jön a vég - Ez a pokol
Jön a vég - Menekülj
Jön a vég - A tébolyból!

Hogy mondjam el?!

Miért az én dolgom ez, hogy a barátom, ki szerelmes,
Tőlem tudja meg, az imádott lány halott?
Egyikünk sem készült rá, hogy a végső romlás jő hozzá,
De az úgy zuhant a városra, mint egy hatalmas pók hálója!
Csupa király élt köztünk, sokat ökörködtünk, nevettünk,
De minden játék visszavág, egy se hozza vissza Júliát,
S nekem itt vinnem kell a hírt!

Hogy mondjam el, ha átölel? Ha kérdőn néz, figyel?
Hogy mondjam el, hogy a kedvese halott?
Hogy a boldogság csak volt? Véget ért az ifjúság,
Nem maradt más, csak egy barát!
Hogy mondjam el, miért pont nekem kell?
Hogy mondjam el?

Engem, aki árvaként cimborák közt utcán élt,
Hogy egy barát meghalt, árvává tett megint!
Mercutio énekét én elhittem, az élet szép,
De már néma, hangtalan, és én itt vagyok magam
Csupa király élt köztünk, sokat ökörködtünk, élveztünk,
Legyen ellenség vagy jó barát, egy sem hozza vissza Júliát
S nekem itt vinnem kell a hírt!

Hogy mondjam el, ez őrület!
Én hogy mondhatnám el, hogy vége lett?
Hogy a kedvese nem él, hogy a jövő mit sem ér?
Hogy a világ ellenünk, mostantól senki nincs velünk!
Hogy mondjam el, miért pont nekem kell?

Hogy mondjam el az iszonyú hírt, ha átölel?
Ha kérdőn néz, figyel, hogy mondjam el?
Hogy a kedvese halott? Hogy a boldogság csak volt?
Véget ért az ifjúság, nem marad más, csak egy barát!
Hogy mondjam el, miért pont nekem kell?
Hogy mondjam el? Hogy mondjam el? Óóó… Hogy mondjam el?

Párisz halála

(Párisz) Rómeó!

(Rómeó) Párisz!

(Párisz) Száműzött gyilkos!

(Rómeó) Egy halálra szánt ember!

(Párisz) Nem térhetsz vissza a törvény szerint,
Hogy szárazon megúszod, csak azt ne hidd!
Kövess bitang, vagy megöllek itt!

(Rómeó) Könyörülj, hadd legyek vele most egyedül!
Arat már a halál - rád is vár - menekülj te tovább!
Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály!
Óvd, azt, aki fél, szeresd ki él, mind békére vár!

(Párisz) Most mirõl papolsz, te szépfiú? Hullagyalázó Montague!
Jöjj, harcolj, mint férfi! Jöjj, ne merj kitérni!

(Rómeó) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály!

(Párisz) Sosem értheted azt, amit érez e szív!
Nem! A menyasszonyom az a ravatalán!
Ki hűségesen itt vár reám!
Nincs kiút e bajból, vagy kövess vagy harcolj!

(Rómeó) Őrült beszéd minden szavad, mert õ az én hitvesem!

(Párisz) Nyomorult féreg, védd magad! Ha meghalok, te is jössz velem!

(Rómeó) Korán távozunk, túl korán! De legyen így, ha más út nincs!

(Párisz) Egyek vagyunk a sír jogán, együtt megyünk pokolra is!

(Rómeó és Párisz) Jöjj, vár rád a végzet! Szép (Nem!) színház az élet!

Úgy fáj – Rómeó halála

Rómeó: MIÉRT FÁJ? MIÉRT FÁJ?

MIÉRT RESZKET A SZIVEM,

HOGY SZÉTPORLAD HITEM

MINDEN ÁLMUNK MEGKÖVÜL

ÉS A SEMMIBE MERÜL A LÉT

MÉRT FÉL, SZORÍT ITT BENN A SZÍV

A LELKEM MÉRT REMEG,

HOGY MINDEN, MINDEN TÖNKREMEGY

ÉS VÁR EGY JÉGVILÁG,

HOL CSAK SZÉL PENGET GITÁRT

SOK RÉGI TÁRS SOK JÓBARÁT

KI HOZZÁM MINDIG KÖZEL ÁLLT

OLY FURCSA, MÉRT NEM ÉRZITEK

AZ ITT ÓLÁLKODÓ HALÁLT?

NEVETÜNK FOLYTON MINDENEN

TRÉFÁKAT GYÁRTUNK SZÜNTELEN

DE LÁM A HÍRES RÓMEÓT

LEGYŰRI MOST A FÉLELEM!

MIÉRT FÁJ? MIÉRT FÁJ?

MIÉRT RESZKET A SZIVEM,

HOGY SZÉTPORLAD HITEM

MINDEN ÁLMUNK MEGKÖVÜL

ÉS A SEMMIBE MERÜL A LÉT

MÉRT FÉL, SZORÍT ITT...

Júlia: Neeem!!!

Júlia búcsúja

Így a földön nélküled,
itt maradnom nem lehet!
Most, hogy nem vagy már, te drága,
nincs jogom, hogy én legyek!

Hogy mi lesz velem, s vele,
nincs senkinek hozzá köze!
Egy szerelmespár szép halála,
fény és füst a semmiben!

Tarts hát, Rómeó úgy, ahogy én téged!

Hagytátok, hogy így legyen!
Mit nektek a szerelem!
Éljetek haragba, kínba,
várnak rám a semmiben!

Várj rám, Rómeó, egy perc, és követlek csendben!

Szerelmem, szerelmem!
E szó elmúlt e percben!
De nem fél a szívem,
ha édes ajkad nem felel,
nincs új nap, ami érdekel!

Szerelmem, szerelmem!
Csak várj, követlek csendben!
A múltam csak álom,
A csókod íze ajkamon,
a földi létet itt hagyom...!

Mit ér a hit?

Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Miért hagytál, Uram, minket el?
E kín mondd, miért kell?

Hisz ismersz nagyon rég,
a lelkem a tiéd!
Teérted megtagadtam én
a test gyönyörét!

De békénk odalett,
itt már bealkonyul!
Mert a szeretet helyett
a pusztulás az úr!

Én úgy irigylem mind,
kinek hite erõs vár!
De gyarló lény vagyok,
kit elborít az ár, s hitért kiált!

Mit ér a hit,
ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember,
e kín mondd, miért kell?

Hisz hirdettem a jót a híveid elõtt!

Mind titkairól gyónt,
s az én terhem csak nõtt!
De egyre nehezebb
és fájdalmasabb lett!

De nem bírom tovább,
egy bûnös így kiált:
Ez mind az én hibám,
hisz tõlem lett e frigy!

De egyedül hagytál,
mondd, miért akartad így?
Az önvád szorít!

Hisz nem is olyan rég
nem káromoltalak!
És kéznél voltak mindig
az ájtatos szavak!

Az élet nem nehéz,
a szeretet elég!
De az evangélium
most bennem porig ég!

Ó Isten messze fenn,
ki mit se tud, se lát!
Tekints végre rám,
és egy õrültet találsz!

És mindent megbánsz!

E kín mondd, miért kell?

Mit ér hát a hit,
ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember,
e kín mondd, miért kell?

Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Ha Isten mindig eltaszít,
a hit semmit sem ér így!

Bűnösök

(Montague-né)
Most, hogy õk nem élnek, pokol tüze éget!
Gyermekeink nélkül létünk mit ér végül?
Mélybe hull a gályánk, áldás nincsen ránk!

(Capuletné)
Igazgyöngy a lelkük, messze miért ûztük?
Kínzó vád és bánat, nem jut bûnbocsánat!
Nyugodjanak békén, égjen értük a fény!

(Montague-né)
Minket tûzben éget, pokolra taszít a végzet!
S fenn az égben várják Rómeót s Júliát!

(Montague-né + Capuletné +Dadus)
Minket tûzben éget, pokolra taszít a végzet!
S fenn az égben várják Rómeót s Júliát!

(kórus)
Bûnös, bûnhõdj! Nézz, így ítél a nagyvilág: bûnös! (többször)

(Dadus) Szívbõl szeretni híven..
(Benvolio) Égni e tûzben…
(Capulet) Lelkünk kevésbé féljen…
(Dadus) Égig emeld a szíved, szerelmünk hirdesd...
(kórus) Szerelem!