A világ első worldmusicaljének alapja az ismert Shakespeare-mű, mely a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a polgári gondolkodás, s lényegében az érlelődő új filozófia elemeit forrasztja egységbe egy naivul groteszk tündérjátékban. Shakespeare korai komédiája 1594-96 táján íródott, valószínűleg egy főúri esküvő alkalmából tartott előadásra. Erről szól maga a darab is, a szerelemről, a házasságról, a szenvedélyről, az akadályok legyőzéséről. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka...
A darab színhelye az álmok és szerelmek erdeje, s benne a tisztás: a földi emberek és a láthatatlan szellemvilág mágikus találkozóhelye. Itt készülődik mindenki a nagy esküvőre, Theseus, a dúsgazdag szállítmányozó, a „Nagy Taligás" lányának, Hermiának, s Demetrius-nak, a rendőrfőnök egyetlen fiának kellene egybekelnie másnap, Szent Iván bűvös éjjelén... Feltűnnek a nép számára láthatatlan tündérek is, Oberon, a hatalmas tündérkirály, állandóan civódó felesége Titánia, a gyönyörű, félig emberi, félig tündéri ifjú, Puck, s a többiek...
Itt, a „síró-zenélő Hold", a szárnyait meglebbentő pillangók, a lobogó tüzek, lángoló virágok,  repülő botok, esküvői fazekak, szamárfejek árnyékában keverednek össze a szálak, szöknek meg a szerelmesek, csepegtet bűvös szert tündér tündér és tündér ember szemébe, terel össze Puck minden szerelmest egy hatalmas körbe, hogy aztán végül ugyancsak az ő segítségével bogozzák ki az összegabalyodott szálakat... Majd Oberon, a tündérkirály és neje, Titánia, a sok kaland után itt várnak megtisztulásra a földi emberek között...

Ezzel mennyiben különbözik Shakespeare művétől?

- Az egész történet alapból modernesítve van: egyrészt a szereplők mivolta (lásd szerepők), másrészt a helyszínek is.

- Az előbbi tényező miatt a Vackor és társulata (alapból ilyen sincs a drámában, egyszerű polgárok játsszák) egy hangyányit másképp - megjegyzem, sokkal viccesebben - adja elő Pyramus és Thisbe történetét.

- Oberon megbánja, hogy Titániáját elkábította a bűvös virág levével, és szenved arra gondolva, hogy az most éppen egy szamárral kavar... Titánia pedig undorodik és teljesen magába roskad, megalázva érzi magát, mikor magához tér, és egy szamarat talál maga mellett... Épp ezért nem is bocsát meg egyhamar Oberonnak, sőt, bosszút esküszik, mihelyt rájön, hogy ő tervelte ki megszégyenítését.

- Az elvarázsolt Demetrius és Lysander belebotlik az ellenszert vivő Oberonba, és Lysander véletlenül lehúzza Oberon köpönyegét, amivel láthatóvá és majdhogynem halandóvá teszi a szellemkirály Oberont. Így a két világ egy pillanatra találkozik...

- Titánia ugyanúgy akar bosszút állni Oberonon, mint az őrajta, de végül nem tudja megtenni és ő ébreszti fel. Így Oberon csak még jobban beleszeret és hűsége jelképéül lemond szellemlétéről és Titániával együtt emberré lesznek, levéve a köpönyegüket.