Extrákkal ajándékozták meg a Mozart! nézőit az alkotók és a szereplők abból az alkalomból, hogy a produkció utolsó előadását játszották május 4-én az Operettszínházban.  

Szomorú, de egyben örömteli eseményeknek lehettek tanúi azok, akik a Lévay-Kunze-musical szerdai előadására jegyet váltottak. Utolsó alkalommal játszani mindig szívfájdító, azonban a szereplők és az alkotók megpróbálták emlékezetessé varázsolni ezt az estét, hiszen számos meglepetéssel készültek a búcsúra.

Az előadás végén, Dolhai Attila és Gellért István meghajlásánál csatlakozott hozzájuk a két műsorvezető: Kerényi Miklós Máté és Peller Anna, akik először színpadra szólították a nyolc év összes gyerek Nannerljét (Czikora Kinga, Czikora Réka, Kántor Kitty, Csifó Dorina, Kardos Eszter, Kovács Dóra, Károly Lili és Rónai Lili), illetve a két édesanyát (Papadimitriu Athina és Nagy Bea).

Majd elindították a zenés tapsrendet, amely alatt az összes eddigi jelen lévő szereplőt behívták, akiket hatalmas ovációval és vastapssal ünnepelt a közönség. Jelen volt: a Budapesti Operettszínház Musical Együttese; Salieri: Kocsis Tamás - az egyetlen szólista, aki minden előadáson játszott, mellette még büszkén elmondhatja ugyanezt Sz. Nagy Ildikó, illetve a Musical Együttesből Szűts Rita és Sárkány Zsolt; Sonnenfeld: Petridisz Hrisztosz; Doktor Messmer: Marik Péter, Jantyik Csaba; a Weber lányok: Ullmann Zsuzsa, Moravszki Enikő, Vörös Edit; Fridolin: Csuha Lajos; Schikaneder: Bereczki Zoltán, Bálint Ádám; Cäcilia Weber: Molnár Piroska, Felföldi Anikó, Sz. Nagy Ildikó; Arco gróf: Dézsy Szabó Gábor, Langer Soma; Nannerl: Kékkovács Mara, Vágó Bernadett; Constanze: Siménfalvy Ágota, Vágó Zsuzsi, Szinetár Dóra; Colloredo: Szabó P. Szilveszter, Németh Attila; Leopold Mozart: Földes Tamás, Pálfalvy Attila; Amadé: Gellért István, Földes Márton, Visnyei József, Rónai Attila, Rónai András; Waldstätten bárónő: Náray Erika, Füredi Nikolett; Wolfgang Amadeus Mozart: Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Magócs Ottó.

A főigazgató, Kerényi Miklós Gábor köszöntő beszédében elmondta: "Nyolc éve, amikor a Mozart!-ot bemutattuk, egy új időszámítás kezdődött a színházban, hiszen sok szempontból megváltozott az életünk. Sok szép percet szerzett nekünk, minden előadás egyre nagyobb ünnep lett a mi és a közönség számára is. Mindezért köszönettel tartozom az egész színháznak! Nyolc év sok idő, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, rögtön a főpróbánk egészen kalandosra sikerült, amikor a középső forgó nem akart fölemelkedni és lemenni. Ez persze utána soha nem fordult többet elő. De említhetném a különféle felkészülési táborokat is, hogy éreztük magunkat Siófokon, ahol a kis Mozart-jelöltünk "terrorizálta" Dolhai Attilát. Mesélhetnék arról is, hogy a felkészülés során az a fránya Práter-dal sehogyan sem akart összeállni, mert olyan nehéz, és szegény Mozartok a lépcsőn föl-le rohangálva gyakorolták, mert azt hallottuk az operaénekesektől, hogy ezzel tudják edzeni a tüdejüket. Meg is lett az eredménye, hiszen ma már könnyedén megy a szám..."

Összegezve, elmondta a főigazgató, hogy azért fontos ez a darab, mert különleges üzenetet küld nekünk a föl nem adásról, a küzdelemről és arról, hogy mindannyiunkban több én munkálkodik, amelyek néha elő-előjönnek. Erről pedig olyan misztikusan és hétköznapian mesél ez a mű, hogy mindenkit megérint.

Kerényi Miklós Gábor köszönetét fejezte ki a kreatív teamnek is, akik nem lehettek jelen: Khell Csörsz díszlettervezőnek, Velich Rita jelmeztervezőnek, Müller Péter Sziámi fordítónak, majd végül színpadra szólította Balassa Krisztián karmestert, Makláry Lászlót, a darab zenei vezetőjét, illetve Lőcsei Jenő koreográfust. A musical rendezője saját beszéde után felkonferálta a következő meglepetést, amely egy film volt a legemlékezetesebb pillanatokból összeállítva a musical történetéből, a szereplőválogatástól kezdve a parádsasvári csapatépítő-tréningen át a müncheni turnéig, beleértve a 100. és a 200. jubileumi előadásokat.

Búcsúajándékként a darab három Constanzéja, Szinetár Dóra, Siménfalvy Ágota és Vágó Zsuzsi énekelte el a Forog a táncot, majd minden kis és nagy Mozart színpadra lépésével felcsendült A zene az vagyok én, melyben kissé felcserélődtek a szerepek, hiszen az időközben nagyra nőtt Amadék nyakukba vették Mészáros Árpád Zsoltot, Dolhai Attilát és Magócs Ottót, melyet a közönség álló vastapssal jutalmazott. Zárásként pedig az összes szereplő elénekelte a Mozart, Mozart című dalt.

Ezen az estén még egy ünnepi eseményre is sor került, Kerényi Miklós Gábor köszöntötte Molnár Piroskát, a darab egyik szereplőjét, abból az alkalomból, hogy a Nemzet Színésze lett!