Siménfalvy Ágotát emlékezni, nosztalgiázni hívtuk. Azt kértük tőle, vigyen minket egy számára kedves helyre. Meglepetésünkre a színésznő egy zuglói lemezstúdióban adott nekünk randevút, ahol éppen az első önálló albumán dolgozik.

A Nagymező út hatalmas színpadán naponta láthatjuk a népszerű színésznőt, ehhez képest egészen furán hat a szűk stúdióban, ahol nincsenek jelmezek, díszletek, csak néhány mikrofon. Ugyanaz az arc, ugyanaz a hang, mégis egy egészen más Ágotával találkoztunk.

Nem egy albumon hallhattuk már a hangodat, ám ez lesz az első önálló lemezed. Miért vártál vele ennyi ideig?
Lemezkészítéssel már gyerekkorom óta van dolgom. A Rádió Gyermekkórusában énekeltem, sok felvétel készült velünk. Azt a közösséget felváltotta a Budapesti Operettszínház társulata. Mikor musicalválogatásokon, vagy akár a színházban játszott darabok kapcsán énekeltem lemezen, akkor is mindig a szóló hangomat hallattam, de egy szerep keretein belül. El kellett telnie néhány évnek, mire rávettem magam, hogy kipróbáljam szólóban is. Ez bátorság kérdése is, hiszen egy szerep mögött nem kell mindent vállalni magamból, ez viszont egy jóval személyesebb album. Magyar slágerek feldolgozásai vannak rajta. A producerem, Perjés János adta meg a végső lökést, hogy végül most elkészül ez az anyag.

Manapság mindenki musical lemezeket készít. Te miért popdalokat válogattál össze?
Saját magam számára nem jelent kihívást az, ha ugyanazokat a dalokat éneklem fel újra, amiket minden este előadok a színpadon. Aki ezeket akarja hallani, az eljön a színházba. Sokat énekeltem én Katona Klári, Cserháti Zsuzsa, Kovács Kati dalait, és érdekelt, hogy hogyan lehetne ezeket mai formában átmenteni a jövő számára. Sok féle zenei stílus között ugrálunk, ezeket az én lényem fogja át. Egy színésznő vagyok, aki összeválogatta azokat a dalokat, amik az ő lelkének fontosak.

Ha egyet kellene választanod a lemez dalaiból, melyiket mutatnád meg a közönségnek?
Kaszás Attila egyik lemezén szerepelt az Elfelejtett bossanova. Nekem ő nagyon kedves kollégám volt, és azt érzem, hogy ő azóta is velem van ezekben a sorokban, és sokat segít nekem. Az én adaptálásomban egészen más lett, hiszen én ezekről az érzésekről egészen máshogy gondolkodom, vagy beszélek.

Kaszás Attila mellett Cserháti Zsuzsa három slágere is felkerült a te lemezedre. Máshogy állsz egy olyan dalhoz, aminek az eredeti előadója már nem lehet köztünk?
Biztos, hogy kicsit máshogy éneklem az ő dalaikat, talán több tisztelettel is. De ott van például Katona Klári dala, a Titkos szobák szerelme, ami szintén legalább annyira mélyre nyúl. Az életemnek volt egy része, ami titkos szobákról szólt, és most vállalom ezt a fejezetet. Tartott, ameddig tartott, a női részem megismerésében is segített, most pedig ki is éneklem mindezt magamból. Az egész album a női lényemnek egy- egy állomásáról szól. Lesz rajta egy tinédzser, egy gyermek lelkületű, egy vamp nő, és egy kiismerhetetlenül homályos Ágota ezen a válogatáson.

Nem féltél ettől az intim kitárulkozástól?
Kicsit zavarba hoz az egész. Most fogom egyben hallani az albumot, és lehet, hogy jóval több kiderül majd rólam, mint amennyit terveztem. Nem baj ez. A színházban átfolyatom magamon a szerepet, itt viszont állok a stúdióban, és megkérdezi a hangszerelő, hogy mit szeretnék. Sokkal kreatívabb munka ez, szabadabb kezet kaptam, ennek nagyon örülök, de azért próbára is tesz. Jó tanulság volt, hogy ha megkérdezik, akkor pontosan tudom, hogy mit akarok.

Ahogy a dalok címét nézem, egészen sokszínű lett ez a lemez...
Engem érdekelnek a különböző stílusok. A színházban is a klasszikus nagy musicaleken át a klezmeren át, egészen a rockos szerepekig, annyi féle szerepet játszhattam már. Egy színésznő akkor érdekes, ha több stílusban tud mozogni. Nagy lehetőség is ez. Életünkben is annyi féle szerepen megyünk keresztül, ez jó esetben így van egy színésznő karrierjének állomásaiban is.

Mit gondolsz, miért van most ekkora sikere a zenés daraboknak? Lassan teljesen kiszorítják a prózai előadásokat a színházakból a musicalek.
A zene erejére könnyen nyílnak az emberek. Az ember eljön egy musicalt megnézni, ott mindent megkap. Show, látvány, fények, cirkusz, zenekar, díszletek, jelmezek, ez mind azonnal a szívre hat. Egy prózai darab is érzelmi hatású, de az a gondolati síkon, míg a musical inkább a szórakoztatásról szól. Igényesen is lehet szórakoztatni, nagy zenekarral, kórusokkal. Csinálni is más. Ha prózai darabot játszom, azt érzem, hogy lassabban érik meg, lassabban lépjük át a határainkat. Most a musicalekre nagy szükség van, az biztos.

Ha a Szépség és a Szörnyeteg gigantikus jelmezei, és díszletei között játszol, másképpen készülsz az öltöződben az előadásra, mint mondjuk a Sweet Charitynél, ami egy rendkívül intim darab?
A Szépségnél a darab hat. Az egy nagy közös munka. A Sweet Charitynél úgy érzem, hogy én hatok a közönségre. Egy ennyire mély dolgokat érintő darabra, komoly szerepre máshogy készülök. Ez a darab nem szippant be, ahogy kilépek a színpadra, itt nekem kell hatnom. Elejétől a végig felépíteni a figura jellemét, engem ez érdekel. Nem véletlenül találnak meg ezek a nagy, mély transzformációs karakterek a színpadon.

A színház deszkáihoz képest, ebben a pici stúdióban is egészen más lehet a munka. Könnyen megbarátkoztál a hangulattal?
Rendezőkkel dolgozom a színpadon, folyamatos visszajelzést kapok tőlük, irányítanak. Érezd, éld át, hass, legyél több! Ott nagyon nagynak kell lenni. Itt, a stúdióban szembesülnöm kellett azzal, hogy a kevesebb az sokszor több. Közel a mikrofon, nem biztos, hogy annyi átélés kell. Másképp kell hatni. Meg kellett tanulnom, hogy itt más szabályok vannak. Szembesülnöm kellett azzal is, hogy máshogy működik egy dal, ha közben a hallgató nem látja az előadó arcát, szemét. Én sem látom egyből a közönség reakcióit, ebben is más ez a munka.

Na, végre készen lettem az ígért új kinézettel, melyen most a Rebecca kapta a főszerepet :D Nekem teccik, de kiváncsi vagyok a ti véleményetekre is... :)

Halihó. Igen, zsó vagyok :D
Most láttam csak, h előző héten kinnt voltunk a portálajánlóban... *.*
Köszi szépen mindenkinek, neked is G-Portal!

Ui.: Hamarosan kész lesz az új dizi! ;)

Mennyi időt szoktál naponta olvasással tölteni?

Sajnos csak nyaralás, pihenés alkalmával jut időm arra, hogy komolyabb könyvet elolvassak. Ha éppen nem dolgozom és lehetőségem van elutazni valahova, akkor mindig viszek magammal egy-két könyvet talonba. Persze kicsi gyerek mellett még nehezebb a dolog. Neki szoktam olvasni, az utóbbi időben az olvasmányélményeim főként gyerekkönyvekre korlátozódnak, így tudom, hogy nagyon érdekes, nagyon jó könyveket írnak a kicsiknek.

Melyik könyvek ezek?

Bartos Erikának vannak nagyon jó könyvei, meséket és verseket is ír. A verseskönyve a „Százlábú” címet viseli, ami szerintem egy nagyon édes, mindenkinek ajánlható könyvecske, ami a kislányom kedvence. A régi nagy klasszikusokat is szívesen olvasom fel, többek között a Micimackót.

Legutóbb a Ludas Matyit kezdtem olvasni, ami szintén rövid kis mese, de tényleg szórakoztató. Persze nagyon irodalmi is egyben, kisgyerek is érti a cselekmény síkját. Számtalan olyan dolog van benne, amin a felnőtt ember is elgondolkodik. A Micimackóban is ez a zseniális

Tudnád csoportosítani a gyerekkönyveket aszerint, hogy kihez szólnak életkor alapján?

Olyan 3-4 kategóriára tudnám bontani. Az elsőt a kétéves kislányom is megérti, a másik a tizenhárom éves kisfiamhoz szól, van olyan amit én, és van olyan, amit már csak apukám ért meg. Ha ezek a síkok megvannak egy gyerekkönyvben, akkor mondhatjuk azt, hogy kiváló írás.

Melyik a kedvenc szereplőd a Micimackóban?

Egy nagyon egyszerű és egyáltalán nem kulturális hasonlattal fogok élni: a Jóbarátok sorozatot nagyon-nagyon szerettem, még DVD-n is megvettem. Engem iszonyatosan szórakoztatott, és azt állapítottam meg, hogy külön-külön egyik színész sem hoz lázba a sorozatból, ők együtt nagyon jók. Valahogy a Micimackó szereplőivel is így vagyok, egyiket sem tudom külön kiemelni abban a tekintetben, hogy melyikkel tudnék azonosulni.

Azért nagyon jó ez a könyv, mert az emberi természet legerősebb megnyilvánulásai vannak a karakterekkel megrajzolva. Ez az öt-hat állatfigura akit megismerhetünk, együtt tesznek ki egy embert, a saját lelki mélységét bemutatva.

Ha mégis jutna időd az olvasásra, akkor melyik könyvet vennéd elsőre a kezedbe?

Igazából az ágyam melletti polc roskadozik azoktól a könyvektől, amelyeket el szeretnék olvasni. Számtalan dolog érdekel, nagyon szeretem a szépirodalmat, színdarabokat is szívesen olvasok. A legutóbbi nyaralás alkalmával Csehov műveket olvastam, ami nagyon jól esett; kedves, színházi emlékeim jöttek vissza általuk. A mai irodalmat is nagyon kedvelem, például nagyon szeretem Bíró Kriszta kolleganőm két eddig megjelent könyvét .

A nem túl elvont ezotériával foglalkozó írásokat is szívesen olvasom, amelyek inkább pszichológiai oldalról közelítik meg a témát. Létezik egy A.J. Christian nevű úriember, akiről nem tudom eldönteni, hogy hittérítő vagy filozófus-e. A könyvei nagyon jók, bár egy szeánszára már lehet hogy nem szívesen látogatnék el.

Mely témák taszítanak?

Nem mondanám hogy taszítanának, inkább azt mondanám, hogy nem érdekelnek annyira, egyszerűen csak unnám őket. A nagyon negatív, nagyon horrorisztikus történetek sohasem hoztak lázba, nem szeretem magamat feleslegesen nyomasztani. Az olyan történelmi tárgyú könyveket melyek kimondottan a nagy katasztrófákról szólnak, nem szívesen olvasgatom. A világ eléggé nyomasztó, nincs szükségem arra, hogy pluszban hozzásegítsen más is.

A politikai könyveket sem szeretem, nem mintha nem érdekelne a politika, de ezek annyira egy szemszögből világítják meg az eseményeket, és én annyira nem szeretek befolyásolva lenni egyik oldal által sem, hogy inkább kimaradok a dologból. Ezzel ellentétben nagyon szeretek sírni romantikus könyveken: én is olvastam lányregényeket Jane Eyre Büszkeség és balítéleten át nagyon-nagyon sokfélét.

Melyik az a könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia?

Van egy olyan könyv, amit nem igazán ismernek az emberek, pedig mindenkinek nagyon ajánlanám. Ez nem irodalom, hanem egy német gondolkodónak, Rüdiger Dhalkének a könyve, és a Sorsfordulók címet viseli. Az egy nagyon bölcs iromány arról, hogy az emberi életet hogyan kellene szépen elkezdeni, folytatni, majd a végén méltósággal befejezni. Nagyon szeretem ezt a könyvet, amikor befejeztem, az összes rokonom és barátom megkapta tőlem karácsonyra. Ez egy olyan könyv, amelynek nem szabad kimaradnia az ember életéből.

Az internet térhódítása mennyire fogja megváltoztatni az olvasási szokásainkat? Van jövője a nyomtatott sajtónak illetve könyveknek?

Nekem kifolyik a szemem a monitortól, valamint még kényelmetlenül is ülök előtte. Ez nekem nem nagyon működik, ezen felül van egy vágyam arra, hogy megfogjam a papírt, szükséges kinyitnom, és megnéznem azt, hogy hol tartok benne. Mindig a táskámban tudom tartani, ha ránézek, jó érzés tölt el, mert eszembe jut hogy miről szól. A könyv mint tárgy, számomra a szeretethez köthető dolog, nem nagyon tudnék áttérni az internetes olvasásra.

Bár az is igaz, hogy a lexikonok, szótárak nagy részét elkezdtem kiszortírozni; magamon és a családomon is megfigyeltem azt, hogyha valami tárgyi dolgot keresünk, akkor azonnal az internet keresőjébe ütjük be kérdésünk tárgyát, hiszen be kell látni, hogy ez gyorsabb, jóval egyszerűbb dolog mint a lexikonok böngészése. A tájékozódási vágyamat az interneten szoktam kiélni, de ha olvasni akarok, akkor a könyveket és az újságokat használom.
Forrás: hirextra.hu

Az Óbudai Társaskör színpadán Janza Katát látja vendégül a Silló István vezette Óbudai Danubia Zenekar a Danubia+ koncertsorozat keretében, 2010. június 6-án vasárnap délelőtt 11:00 órakor. A Danubia + Janza Kata címet viselő közvetlen hangulatú délelőtti beszélgetés közben élő szimfonikus zenekari kísérettel hangzanak el részletek a New York New York, az Evita, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Hegedűs a háztetőn, a Sztárcsinálók valamint a Jekill és Hyde musicalekből.

A művésznő beszélgetőtársa Silló István a Danubia Zenekar első karmestere, aki nem csupán a vasárnap délelőtti hangverseny alkalmával muzsikál együtt Janza Katával, hiszen régi kollégákról lévén szó rendszeresen dolgoznak együtt az Operettszínház színpadán immár közel 12 éve. A beszélgetés fő vonulatát az énekes és színésznő pályájának legfontosabb állomásai, legkedvesebb szerepei, legkülönlegesebb élményei adják, ezúttal a művész szemszögéből megvilágítva.

A zenés délelőtt másik fő szereplője az Óbudai Danubia Zenekar, amely együttes repertoárjának törzsét és döntő hányadát ugyan a klasszikus szimonikus irodalom zeneművei alkotják, azonban gyakran és szívesen tesz kirándulásokat más zenei műfajok irányába is. Közös hangversenyeket adott többek közt Snétberger Ferenccel, Omara Portuondo-val a Buena Vista Social Club-ból, Jon Lord-dal a Deep Purple alapító billentyűsével, a Muzsikás, a Klezmatics, a Nox és az Adagio együttesekkel. Emellett a musical világával sem először találkozik a zenekar, hiszen a Művészetek Palotája nagy sikerű Best of Webber produkciójának szimfonikus gárdáját is az együttes adta.

Az Óbudai Társaskör címe:
Budapest, III. kerület Kiskorona u. 7.
Telefon: 250-0288

A koncert időpontja: 2010. június 6. vasárnap, délelőtt 11:00 óra
Jegyek váltahatóak 2000 forintos áron a helyszínen, az ismert jegyirodákban valamint a www.jegymester.hu oldalon.